Notes : Az egyetem elvégzése után először szerszámtervező voltam a Csepel Műveknél, majd a nyíregyházi Szilikátipari Vállalatnál karbantartás-vezető lettem. Nem sokkal később a cég műszaki-fejlesztési és beruházási szervezetit irányítottam.
1972-ben a Budapesti Elektroakusztikai Gyár (BEAG) „bekebelezte" a nyíregyházi céget és több mint 1000 fős gyárrá fejlesztették. Bár a legmagasabb vezetői tisztséget is kínálták, de én megmaradtam a műszaki szervezetek irányítójának, mert a pártba nem voltam hajlandó belépni.
Így aztán több lehetőségem maradt tudományos munkára. Két technológiai jellegű találmány kidolgozásában vettem részt. Mindkettőt sikerült szabadalmaztatni, sőt nagyüzemi körülmények között megvalósítani.
1980-ban, a Moszkvában rendezett olimpia valamennyi sportlétesítményének stúdió-berendezése és teljes hangtechnikája nagyrészt a BEAG nyíregyházi gyárában készült. A két szabadalom és az olimpiai gyártás műszaki feltételeinek megszervezése és biztosítása volt a csúcs szakmai életemben.
Az 1980-as évek állóvize ill. gazdasági hanyatlása nem tetszett. Megpróbáltam kitörni: előbb egy 400 fős kisvárdai gyár válság-menedzselését vállaltam el, majd a rendszerváltás előtt a dunántúli Tamásiban költöztünk és egy osztrák-magyar vegyes-vállalatnál vállaltam jól fizető műszaki igazgató-helyettesi állást. Később, amikor az osztrák fél kivonta tőkéjét a cégből visszaköltöztünk Nyíregyházára. Két ismerős mérnökkel kényszervállalkozásként egy kis céget alapítottam áramlásmérő műszerek gyártására (15 fő dolgozóval). Többségi tulajdonosként, 13 éven keresztül vezettem a Kft-t. Ezen idő alatt piacvezető magyarországi áramlásmérő gyártó lett a cég.
Betegségem miatt visszavonultam.
|