1903-ban került Legéndre, ahol nyugdíjazásáig tanított.
Mivel a falu tót valu volt, megtanult szlovákul. Testvérei sokszor jártak nála, sőt Gyula testvérét ő csábította Legéndre. Az orosházi családdal folyamatos volt a kapcsolat.
Az első világháborúban részt vett. 1914-től a 101.sz gyalogezredben szolgált, majd 1917-ben a 71-es cs. és k. trencséni gyalogezredhez kerül.
A Tanácsköztársaság alatt részt vett a földosztásban (mint "írni és számolni" tudó), ezért a bukás után Nagykanizsára, majd Balassagyarmatra internálták.
1934-ben II.osztályú ezüst vitézségi érem és Károly csapatkereszt viselsére volt jogosult.
A II.világháborúba is behívták szolgálatra, ahol a munkszolgálatosok parancsnoka lett. Emberséges viselkedéséért többen hálájukat fejezték ki.
35 éves tanítói munkássága elismeréséül "Nagyságos" címmel tüntették ki.
Nyugdíjas korában még a Nógrádkövesdi Állami Gazdaságba járt át gyalog dolgozni Gyula testvérével.
Halálának oka: szélütés
