Notes : Temesvárott érettségizett és itt kezdte el az egyetemet is. Az egyetemen az evezős csapat tagjaként vett részt több bajnokságon. 1933-ban a budapesti evezős Európa bajnokságon a győztes páros tagja, 1935-ben a 8-as nyertes csapat tagja.
1936-ban egy évre behívták katonának. 1939-ben még egyetemistaként megnősült. 1940-es Bécsi döntés után kapott behívó elől Magyarországra települt. A közeledő front elő az utolsó lehetőséget kihasználva áthozta a családot is Magyaroszágra, ahol a háborús időket Törökbálinton és a Tompa utcában élték át.
1941-ben lediplomázott (Pattantyús Ábrahám professzornál dicsérettel) és közben a Csonka Gyárnál kezdett dolgozni, ahol a háború után nem tartottak rá igényt.
1945-ben "malenkij robot"-ra vitték, mely 100 napos hadifogságot jelentett. Ceglédről román papírjai segítségével szerencsésen hazajött. Közben azonban lábtörtést szenvedett, melyet gyalogolva, öngyógyítva kellett átélnie.
A háború után egy ideig egy kisüzemnél dolgozott, ahol az elhagyott szivattyúkat javították, eladták. Sok munkával, de keresetéből meg tudta alapozni életüket.
1952-ben meg megpályázta a 3.sz Autójavító Váll. fmérnöki állását. Hamarosan már a tröszt autójavító, alkatrész felújító és gyártó ipar megszervezése lett a feladata. Megszervezte, a Mogürt keretében, a külföldi kooperációt.
Az autóversenyzés szervezésében is részt vett.(1952 Dunaújvárosban első verseny)
1954-ben a Közl.és Postaügyi Min. osztályvezető főmérnöke. 1958-ban a Nemzetközi Főo. vezetője. Nemzetközi szervezetekbe delegálták (FIA, IRU). Feladata a nemzetközi kapcsolatok kiépítése, közlekedési és távközlési egyezmények előkészítése. Az IRU személyforgalmi szekciójának alelnöke 7 évig.
1974-be szakmai búcsúztatásakor arany kitüntetést és díszoklevelet kapott.
Itthoni kitüntetései: Kiváló dolgozó, Felszabadulási Emlékérem, Munka Érdemrend bronz fokozat.
A szakma sokáig emlékezett rá.
Kiváló képességű, nagytudású, családszerető ember volt.
|