Notes : Nagyon tehetséges gyerek volt, mind a nyelvek, mind a sport területén. Aszódon érettségizett 17 évesen.
Aktívan részt vett a cserkész mozgalomban.
Építész szak helyett, a család anyagi helyzete miatt, a Ludovikára ment továbbtanulni, ahol hegyi-határvadász szakképzést kapott. (1941-1944).
Itt igényelték tőle a névmagyarosítást. Mivel a család a Jászóy előnevet használta, így vette fel - a család többi tagjával együtt - a Jászóy nevet.
Azonnal a frontra került, az erdélyi harcokban századparancsnokként szovjet hadifogsába került. Azokon a helyeken (Fogsani, Talicin, Krasznogorszk stb.) fordult meg, ahol édesapja az első világháborúban. Magasabb fokú antifasiszta iskolába is küldték. Itt ismerkedett meg a későbbi szocialista rendszer több prominensével.
1947-ben tért haza és visszakerült a Hadseregbe. 1951-ben, a Pálfi féle tisztogatással együtt, őt is nyugállományba, tartalékos tiszti állományba helyezték.
Ezután kemény fizikai munkásként dolgozott külöböző építkezéseknél (földalatti vasút, Dunaújváros, Keleti Főcsatornak, balatoni 7-es út) majd egy ideig gyári festő volt.
1957-től kirakatrendezőként dolgozott haláláig. Munkái során sok elismerést, kitüntetést kapott.
1958-ban lefokozták tartalékos honvédnak. Ez volt egész élete egyetlen olyan sérelme, melyet nagyon nehezen fogadott és megpróbált korrigáltatni. Régi "bajtársai" csak hitegették, de nem tettek igazán érte. |